Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Keserűgomba

Ezt 1 ember kedveli

Megosztja az emberek véleményét és egyaránt a különböző szakirodalmak is másként számolnak be róla fogyaszthatóságát illetően. Eléggé gyakran előforduló gombafaj, s vidékünkön a Csíki-medencében szokták is gyűjteni. Vannak olyan vélemények, mely szerint keserűgombát csak akkor szoktak enni, ha más értékesebb gomba már nincsen.

Egyes könyvek szerint az íze miatt csekély értékű (Kalmár-Makara-Rimóczi), míg más könyvek állítják, hogy ezért a gombáért az összes többiről lemondana (Veress Magda). „Nem indokolatlan a keserűgombát hungarikumnak tekinteni, ugyanis sehol máshol – főleg Európában -, nincs olyan becsülete, mint a magyarságnál. Erdély, a Székelyföld pedig a legnagyobb tájegységek, amelyek magyarjai egyértelműen kedvelik, eszik.” – írja Zsigmond Győző.

A keserűgombának van egy összetéveszthető párosa, a pelyhes keserűgomba, amelyet csak kevés helyen tartanak ehetőnek, s fogyasztanak. A különbségre mindenhol felhívják a figyelmet. A különbségek egyik látható jele, hogy a keserűgomba bordázata (lemezei) sűrűek, míg a pelyhes keserűgombáé gyérebb, a lemezei közé be lehet látni.

Jellemzői

Nagy termetű, tölcsér alakú, feltűnően merev húsú, egyszínű fehér gomba. Bőven folyó fehér, csípős ízű tejnedve van. Lemezei igen sűrűn állnak, lefutók, és a kalapbőre sima.

Kalapja tölcsér alakú, de domborodó szélein aláhajló. 6-20 (-30) cm nagy. Sima, csupasz. Bőre nem húzható le.

Lemezei fehér színűek, legfeljebb halvány sárgásfehér. Könnyen sérülnek, ilyenkor bőven buggyan elő belőlük tejnedv. A megszáradt gombán a lemezek hullámosan meggörbülnek és összehajlanak, szinte csöves termőrétegre emlékeztető hálózatot alkotnak. A spórapor fehér.

Tönkje rövid, zömök, tömör, olykor lefelé kissé vékonyodó, 3-8 cm hosszú,1-3 cm vastag. Fehér, sima.

Húsa merev, kemény, pattanva törő, fehér. Bőven tartalmaz fehér tejnedvet.

Felhasználása

Leggyakoribb elkészítési módja a sütés. Ha a szárából csak 1 cm-t hagyunk, s megvárjuk, míg a teje kicsepeg, akkor veszít a keserűségéből is. Szalonnával és túróval szokták megsütni, így fogyasztják a leggyakrabban.

Bibliográfia

1. Zsigmond Győző: Népi gombászat a Székelyföldön, Pallas Akadémia Könzvkiadó, Csíkszereda, 2011.

2. Veress Magda: Gombáskönzv, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1982.

3. Dr. Dravecz Tibor: Gombaételek régi magyar szakácskönyvekben, Kézirat, Gombász Füzetek 30. szám

 

comments powered by Disqus