Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Szegfűgomba

Ezt 1 ember kedveli

A mezei szegfűgomba a füves élőhelyeket kedveli. Jó szezonban nagy tömegben terem. ÁLtalában a Csíki-medencében májustól szeptemberig előforduló gombafaj. Figyelni kell arra, hogy vannak mérgező hasonmása is, de egy idő után jól felismerhető jellegzetes vonásairól: illatáról, vékony és szívós húsú tönkjéről (nehezen szakítható), ritkán álló lemezeiről, amik közt sok a féllemez, higrofán kalapjáról, aminek közepe fiatalon púpos. 

Jellemzői

Apró termetű, világosbarna, rozsdabarna gomba, alig tűnik fel, de ha az ember felveszi és megszagolja, akkor az illatával egyből jelzi, hogy nem közönséges gombácska.

Kalapja 2-4 cm, kezdetben felülete sima, aztán később lehet bordás, hullámos is, fehéres húsa elég vékony s rugalmas.

Tönkje eléggé szívós, rostos, nehezen elszakítható, 4-8 cm magas, 0,4-0,5 cm vastag.

Szegfűre emlékeztető, fűszeres illatáról kapta a nevét, ami inkább keserűmandulára hasonlít. Azonban a pici mennyiségben jelenlévő hidrogén-cianid csak egy a sok vegyület közül, amiktől finom illatú és jó ízű. 

Felhasználása

Ételek fűszerezésére jobban használható, mint az imádott vargányák.

A kalapját és a tönk felső harmadát használjuk.

Többféle módon használják ételekhez, van, aki levesként rántással, van aki tokánynak.

Jól szárítható, szárításának igényesebb módja, ha cérnára fűzzük fel az ép példányokat.

Vízbe áztatáskor maradéktalanul visszanyeri rugalmasságát. Ennek oka, hogy sok benne a gombacukor, a trehalóz.

Kenhető formáját is ismerjük a felhasználások során. A szegfűgombát megfőzik, lecsöpögtetik, majd összetörik és majonézzel kikeverik. Fenséges előétel tud belőle készülni.

Bibliográfia

1. Zsigmond Győző: Népi gombászat a Székelzföldön, Pallas Akadémia Könzvkiadó, Csíkszereda, 2011.

2. Veress Magda, Gomáskönyv, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1982.

 

comments powered by Disqus