Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Csíkszentmártoni Úrteste kápolna

Ezt 1 ember kedveli

A jóemlékű Csíkszentmártoni Figyelő, 1998 október-novemberi számában jelent meg Kosza Vilmos, főesperes-plébanos, Múltidéző című írásában az Úrteste kápolna kapcsán ezt írja: „... Hogy szent helyeinket is megismerjük, e számban az „Úrteste” kápolna történetét szeretném leírni, hogy ismerjük meg ezáltal történelmi múltunkat, de főleg azért, mert ortodox testvéreink a román televízió mutogatása szerint magukénak tartják. Hogy nekik semmi közük a kápolnához a „Domus Historia” bizonyítja, mely ezeket írja: A falu északi alsó végén az országút mellett, Vásárhely nevű helyen, hol a hagyományok szerint vásárokra gyűlt egybe régi időkben Alcsík népe, épült e kápolna. A terület, melyre épült a kápolna, telekkönyvi száma 282, helyrajzi száma 2346. A kápolna telekkönyvi száma szintén 282, míg a helyrajzi száma 2347. Ezen kápolna előtt létezett már egy előbbi, amely valószímű fából készült, s így nem maradt fenn sokáig. Bizonyíték erre az, hogy az Albert család levéltárában ez olvasható: „1658 jan 6 Albert Mihályné széntóföldje a képolnánál.”

A csíkszentgyörgyi megye jegyzőkönyvében ez van írva: „1703-1704 Ilyés András erdélyi püspök a Rákoczi által támasztott pogárháború alkalmával Csíkszentgyörgyre menekült s a csíkszentmártoni Úrteste kápolnában sokszor misézett és bérmált is. A mellette lévő két véka férejű szántóföld jövedelméből javítgatták, míg 1743-ban téglából és kőből újat épített a két faluból álló egyházkösség. 1805-ben a mennykőütés megrongálta, s mindjárt kijavitották. 1858-ban szintén javitották. 1860-ban a csíkszentdomokosi Sándor Lászlóné Sándor Rozália egy huszonkét kilós harangocskát ajándékozott a kápolnának, melyet 1916-ban háborus célokra a hadsereg elvitt. Az oltárt a nemes megye készíttette. Oltárképet festett bele Erős Gyula 55 osztrák forintért. Sajnos a II. világháború alkalmával az osztrák katonák lovakat kötöttek be a kápolnába és a képeket a lovak összataposták. Az oltárba helyezett ereklyét (Szent Jukudián ereklyéje) Fogarasi Mihály károlyfehérvári (ma gyulafehérvári) püspök a saját katedrálisában szentelte fel 1866 április 3-án azzal a meghagyással. Hogy az Úr teste kápolnában Úrnapján és a keresztjáró napok harmadikján legyen szentmise és szentbeszéd, s minkdkét alkalommal körmenet.” Azóta is e meghagyást őseink teljesítették. A kommunizmus ideje alatt is csak a körmenet szünetelt, mert be volt tiltva. 

1876-ban a helyi Buzás Mihály plébános áldotta meg. A szónoki tisztséget a csíkcsekefalvi születésű, de csíkkozmási Bodó Ádám segédlelkész végezte. A kántori teendőket Baka János kántor-tanító és Márton László segédlelkész végezte.

Azóta többször meszelték ki kívül-belül, mert az út pora hamar szennyezte. 1992-ben vasoszlopokra helyezett dróthálóval vették körül, hogy védve legyen a szenthely minden tiszteletlenségtől. A székelykaput is akkor készítették. A csíkszentgyörgyi Molnár György főgondnok faragta. 

Forrás: Csíkszentmárton honlapja

comments powered by Disqus