Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Római Katolikus Főgimnázium épülete

Ezt 1 ember kedveli

A XVII. századi, ferences alapítású csíksomlyói iskola, Csíkszeredába költöztetett utódja a Római Katolikus Főgimnázium. Az átköltöztetés gondolata 1896-ban született meg – mivel a somlyói iskola már túl szűknek, korszerűtlennek bizonyult – , a tényleges építkezés csak 1909-ben kezdődött el.

Az építkezést megelőző, több évig húzódó tárgyalások Majláth Gusztáv Károly elnökletével zajlottak. A tervvázlat és a költségvetés elkészítésére Alpár Ignácz műépítészt kérték fel. A szecessziós épület 1911. június 5-re készült el, a déli szárny kivételével, amelyet 1913-ban fejeztek be. Az avatóünnepség gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök celebrálásával történt. A főgimnáziumhoz szimmetrikusan épült két szárny közül a jobb szárnyban kapott helyet a szeminárium, a bal szárnyban az internátus.

Az épület központi részében kápolnát alakítottak ki, melynek 2008-ban lecserélték tönkrement festett üvegablakait. A régi vitrailok töredékei valamint a hajdani diákok visszaemlékezései alapján Nagy Ödön és Vorzsák Gyula művészek készítették el az új vitrailokat. Az alkotók teljesen új vitrailt készítettek, amely színvilágában újszerű, a monumentalitásra törekszik.

A város talán legimpozánsabb épületének teljeskörű felújítása 2010-2011-ben zajlott, Máthé Zoltán helyi építész vezetésével.

 A Római Katolikus Főgimnázium kápolnaterme

A gimnázium első emeletén, az árkádos lépcsővel szemben található az iskola díszterme, mely eredetileg kápolnának épült. Bár funkciója idővel megváltozott, mai formája is az egykori kápolna hangulatát idézi. Hatalmas méretű festett üvegablakait a 2008-ban készítette két helyi képzőművész, Nagy Ödön és Vorzsák Gyula. Régi diákok és tanárok visszaemlékezései, illetve a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia padlásán megtalált régi vitrail töredékei képezték a kiindulópontot. Az alkotók egy teljesen új vitrailt készítettek, amely színvilágában újszerű hatást mutat. A három nagyméretű ablak önállóan is egy-egy jelenetet ábrázol, ugyanakkor összeköti őket a középsőn megjelenő, Máriát körülvevő fénysugár. A középsőn, a rózsaablak alatt Szűz Mária látható, karján Jézussal. A jobb oldali ablakon Szent István térdelő alakja tűnik fel, amint felajánlja koronáját Máriának, a bal oldali ablak pedig Szent Imre herceget ábrázolja, kezében liliommal. 

A díszterem eredeti rendeltetését idézik a kápolna díszítményeinek neoromán elemei, a félköríves árkád, a karzat mellvédje, a törpepillérek, a pillérek fejezetei és a falba mélyített fülkék. A diadalív közepén a magyar címer is feltűnik.

 Története

1890-től a csíksomlyói iskola csíkszeredai áthelyezéséről folyik a vita, amelyet Kuncz Elek (Kuncz Aladár édesapja) kezdeményezett. Több ízben hivatkozott az épület rossz állapotára és a városközponttól való távolságra. Ildomosnak tartotta e kérdés mielőbbi rendezését. 1891-től az Erdélyi Tankerületi Főigazgatóságot kettéosztották szebeni és kolozsvári központtal. Kezdetben a csíksomlyói gimnázium a nagyszebeni tankerülethez tartozott Elischer József főigazató irányításával, azonban kevés idő elteltével a kolozsvári tankerülethez csatlakozik, amelyet Kuncz Elek irányít.

A kilencvenes években a gimnáziumban lévő bútorzat nagy részét kicserélték, szemléltető eszközök és könyvek gyarapítására is több pénz jutott. Mindez elősegítette a tanulók számának rohamos növekedését. Három év lefolyása alatt egyharmaddal több diák tanult az intézményben, mint az ezt megelőző években. E cél eléréséhez nagymértékben hozzájárult az egyház és az intézmény vezetősége; például kedvezményes áron szállásolták el a diákokat. Akik az alapítvány segítségében részesültek, csekély összeget kellett fizetniük az ellátásért és az oktatásért. A gimnáziumban a tanulók egy-két esztendő után szakképesítést nyerhettek valamilyen mesterségben.

1895-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium kikéri az igazgatóság véleményét az intézmény Csíkszeredába való helyezéséről. A beleegyezés megszületik, de az igazgatói tanács nem vállalja az anyagi terhet. 1896-ban a vármegye 100.000 koronát szavaz meg az áthelyezésre, azonban konkrét tárgyalásokra csak 1900-ban kerül sor.

A közérdekű tárgyalásokon részt vett Majláth Gusztáv Károly, Erdély püspöke, Péli István referens, Becze Antal alispán, Murányi Kálmán püspöki biztos és Bándi Vazul intézeti igazgató. 1900. május 19-én Kovács Lajos törvényszéki bíró segítségével az iskolának szánt területet hivatalosan is megnevezték és elkülönítették. 1900. július 18-án a fent említett méltóságok helyszíni szemlét tartottak az új gimnázium elhelyezése érdekében. Megállapodásukat jegyzőkönyvben rögzítették, amelyben a következők álltak:

1.) A gimnázium feleljen meg az akkori korszerű pedagógiai és didaktikai követelményeknek.

2.) Az ősi hagyományokhoz híven az internátust az új épületben helyezzék el, amelyben legyen megfelelő hely az ifjúságnak az imádságra, a vallási gyakorlat végzésére. Mindez Csík vármegye támogatásával jöjjön létre.

3.) Az új épületet a Csíkszereda, Taploca és Somlyó felé vezető utak találkozásánál építsék fel.

1901-ben az előbbi év lelkes hangulatát aggodalom váltotta fel. Probléma volt a költségvetéssel, annyira, hogy az áthelyezés ügye az 1902. május 30-i határozat alapján kérdésessé vált. A törvényhatóság a felajánlott 100 000 koronához még 50 000-et adott azzal a feltétellel, ha egy tanár fizetését pótolják az említett összegből. Az ajánlatot csak akkor voltak hajlandók elfogadni az illetékesek, ha a 150 000 koronát 200 000 koronára egészítik ki.

A Státus zárkózott magatartásából azt olvasták ki, hogy a támogatást az államra és a vármegyére szeretné hárítani. A vármegye vezetői az építés elejtésének lehetőségét fontolgatták, pedig az új épület építésében ők voltak a kezdeményezők. Itt megemlítik, hogy azt a bizonyos 50 000 koronát még közadakozásból is össze lehet hozni, miért kell mindjárt a terv elejtésére gondolni. Pál Gábor, a gimnázium akkori igazgatója nyomatékos érvekkel igyekezett hatni a közgyűlésre, mégis az áthelyezés kérdését hosszabb időre elnapolták, sőt azt sem tartották lehetetlennek, ha véglegesen leveszik a napirendről.

Az 1902 - 1903-as évkönyvben az iskolaigazgató vallomása szerint ilyen hozzáállással az áthelyezés ügye zátonyra fut. Az aggodalom nem volt megalapozatlan, hiszen a minisztérium valóban levette napirendről ezt az ügyet. A Státus az eredeti terv redukálásával hozakodott elő. A pénzügyi útvesztőben sorra akadoztak el a megoldások. Ezek között szerepelt az épület esetleges kitoldása és felújítása is. A meglévő területre pedig csak az iskolát akarták felépíteni. Ezt a megoldást a vármegye elutasította, hiszen a szülők nem engedték volna gyerekeiket 25 percnyi távolságra fekvő internátusba, annál is inkább, mert ezt az utat nyílt mezőn kellett volna megtenniük, amely szakasz főleg télen igen veszélyes volt. A vármegye méltóságai szerint az, hogy külön legyen az internátus és az intézmény, az az utóbbi elnéptelenedéséhez vezetett volna. A határozat kiemelte a székelység mostoha helyzetét, ugyanis a Római Katolikus Státus az államot nagyobb áldozatkészségre szerette volna sarkallni, hiszen más, nem magyar ajkú vidék több esetben tekintélyesebb támogatást kapott.

A szócsaták és az egymásra mutogatások miatt a gimnázium ügye néhány évig nem volt téma. Az egymást követő problémák miatt az áthelyezésről szóló döntés végül 1907-ben született meg. Az 1907-i közgyűlésen az állam, a Státus és a megye képviselői arra a döntésre jutottak, hogy az új épület Csíkszeredában legyen, és a "Nagymart" Barancs nevű dűlőjének 10 megvásárolt holdjára kerüljön. Ebben az évben hoztak határozatot az épület költségvetéséről.

Az 1907. május 25-i közgyűlésen sikerült véglegesen eldönteni, hogy mennyi összeggel járulnak hozzá az új iskola felépítéséhez. Csík vármegye 100 000 koronát adott, és vállalta az internátus, azaz a déli szárny megépítésének összes költségét, az állam pedig 300 000 koronát adott, míg a Státus vállalta, hogy elkészítteti a szemináriumot, amely az épület északi szárnya lesz. Az első terv szerint a három említett épületrész, a gimnázium, a szeminárium és az internátus pavilonszerűen külön épületben lettek volna, de később jobbnak látták, hogy ezek az épületrészek a praktikus kihasználás érdekében egyben legyenek.

Alpár Ignácz műépítészt kérték fel a tervvázlat és a költségvetés elkészítésére, amely 700 000 koronára rúgott.

1909. május 29-én ünnepélyes keretek között került sor az alapkő letételére, azaz megtörtént az első kapavágás. Az alapkövet a főbejárattól hét méterrel balra, körülbelül az első beszögellés környékén rakták le, ahová még az építéssel kapcsolatos okmányokat, különböző pénzérméket és a gimnázium négy értesítőjét helyezték el. Az építési munkákat főleg budapesti és erdélyi cégek, társulatok és magánszemélyek végezték. Az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgatói tanácsa részéről az építési munkákat Pápai Sándor mérnök és egyben műszaki tanácsos ügyelte fel. A tervet 1908. július 8-án a Magyar Királyi Vallási és Közoktatási Minisztérium hagyta jóvá. Az ebben az évben megkötött szerződések alapján az építkezést a Wusinczky testvéreknek és Preisner Mihály brassói vállalkozónak kellett elvégezniük. Az asztalosmunkákat és a festést-mázolást Thuróczy Dénes és Kovács István kézdivásárhelyi mesterek vállalták. A kőfaragó munkákat Nagy és Reimann kolozsvári, a bádogos- és feliratozási munkákat Makkay József kolozsvári, a vasmunkákat a Vasgerendákat Árusító Rt., a cementpadlózatot Antonio Gurizatti kolozsvári, az üvegesmunkákat Hunwald Gyula szintén kolozsvári, a kályhákat Erlich és Társa Budapesti cég, a kárpitosmunkákat Fogolyán Endre sepsiszentgyörgyi, a víz és csatornázási munkálatokat a Törzs és Dunai kolozsvári cég, a villamoscsengőt és a villámhárítókat a Szalaz és Deutsch budapesti cég, a vasbeton munkálatokat Valla József budapesti cége végezte el.

Az épület középső része, vagyis maga az iskolai rész a magyar állam költségén épült fel. Sok csíkszeredai és környékbeli faluból érkezett önkéntes munkát felvállaló civil, akik segítettek az építkezésben, nem egy esetben kisebb adományokkal támogatták a munkálatok gördülékeny haladását.

 

comments powered by Disqus