Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Csíkdelnei Szent János katolikus templom

Ezt 9 ember kedveli

A Csíki medencében a mezőben egy magányos templom áll, körülötte kacskaringózó földutakkal. Ez a templom Csíkcsicsó és Csíkdelne közös templomaként szolgált sok évszázadon keresztül.

A gótikus templomot itt is, mint Csíki-medence több más településének temploma esetén, egy korábbi kis templom előzte meg, amiből semmi tárgyi emlék nem maradt fenn. Ezt a románkori templomot megrongálódott állapota és a megszaporodott népesség miatt lebontották és a kor szokásaihoz híven egy tágasabb, háromosztatú épületet emeltek. A nyújtott hajó napkeleten három boltszakaszos sokszög záródású szentéllyel záródik.

A templom nyugati végéhez többszintes torony illeszkedik. A 30 méter magas szép arányú építmény alsó szintjén lőrésszerű kisablakok nyílnak, felettük négy oldalon széles csúcsíves harangablakokkal áttört toronyrész következik. Ezen a tornyon jól látható, hogyan tűnnek el a könnyebb ellenállás felé haladva a régi építészeti emlékek, mert egyszerűbb egy gótikus ablakot téglával berakni, mint csúcsívesre formálni. A déli oldalon a párkány és a harangláb záródása között Anno 1710 felirat olvasható, amely a torony megmagasításának és a sisak készítésének időpontját jelzi.

A templomot kerítő kőfal magassága 2-3 méter lehetett, támpillérekkel ugyan megtámasztották, de semmilyen aktív védelemnek, erődítésnek nyomait nem találjuk, így nem csoda, hogy a tatárbetörésekkor könnyen elfoglalhatták az épületet. 1934-ben restaurálták az épületet, akkor kerül elő a déli bejárat feletti freskórészlet, középen a keresztrefeszített Jézussal. Jobb oldalán Szent Péter apostol és Szent Mihály arkangyal, bal felén pedig egy ez ideig azonosítatlan képalak figurája sejlik elő a kopott vakolat alól. Valószínű, hogy ez a freskó a Csíkvidék ma ismert legrégebbi festészeti emléke. Síkszerűségével, kevés alakjával a helyi hagyományt és felfogást képviseli. A 15. század harmadik negyedéből való és a Csíksomlyói ferences kolostor valaha létező képeivel mutat rokonságot.

A hajó déli bejáratát a szemöldökgyámos késő gótikus ajtókeret szegélyezi, oromzatán fogazott párkányzattal. A nyugati bejárat a torony alatt vezet, amelynek kőkerete szintén gótikus, de szemöldökgyámos záródása már egyszerűbb. A delnei templombejáratait övező késő gótikus ajtókeretekhez hasonló faragványokkal találkozunk a szomszédos erdővidéki és háromszéki templomoknál is.

A szentélyt, amely nagyjából megegyezik a hajó szélességével egyszerű gótikus vállköveken nyugvó diadalív választja el a hajótól. Lényegében megőrizte eredeti formáját, nyolcszöggel képzett három oldallal zárul. Bordázatának kövei lépcsőzetesen kialakított púpos gyámkövekre futnak le. A boltozat záróköveit domborművek díszítik.

A templom ékessége a szárnyasoltár, melyet 1675-ben építettek, amely évszám meg is jelenik középen az oltáron. A gazdagon díszített orom mezejének a táblaképén a felfeszített Krisztus, Mária Magdolna és a Szűz Anya látható. Két oldalt a kicsi félköríves táblákon Szent Péter és Pál apostol állnak ismertetőjegyeikkel. Az oltár központi fülkéjében Keresztelő Jent János látható. A jobb oldali szárnyon nyitott állapotban a karácsonyi ünnepkör fő jelenetét, az angyali üdvözletet és Jézus születését láthatjuk. A baloldali részen pedig a pünkösdi ünnepkörből a mennybemenetelt és a Szentlélek eljövetelét ábrázoló festményeket láthatunk. A Húsvéti ünnepkör jelenetei a zárt szárnyakon tekinthetőek meg: balról sorrendben Jézus Krisztus a Getszemáni kertben, Júdás csókja, Krisztus megcsúfolása és a töviskoronázás jelenete, jobbról sorrendben az Jézus ostorozása, Veronika kendője, Jézus Krisztus sírbatételének és végül a feltámadásnak jelenete. A szekrényfaragványok a virágos reneszánsz stílusával keveredő barokk elemekkel készültek, festményei már barokk alkotások.

A szentélyben lévő, kőből faragott szentségtartó díszítése egyszerű. A kötélfonattal keretezett fülke a népies gótika világát árasztja. A szentélyt és a hajót irányító gótikus ablakok a 19. századi átalakításának estek áldozatul. Eredeti formájukra ma már csak a szentélyhez simuló sekrestye ablakai alapján következtethetünk.

A reneszánszkori festészetet, amelyről elég hézagos képünk maradt, a kis falusi templomok cifrásan festett mennyezetei és karzatai őrizték meg a mának. A csíkdelnei gótikus templom hajójának mennyezete eredeti állapotában sem volt beboltozva. A gerendákkal tagolt födémet deszkával födték be és 8x13, azaz 104 kazettára osztották. A táblákon feltűnően kevés a motívum. Jellegzetes elemei a mezőkön is fellelhető növények. A duplakeretes táblák mélységét a sarokba festett vonalakkal próbálták érzékeltetni. A mennyezet közepén egy napsugarakkal díszített medalion függ, amelyen hasonló színezéssel és technikával rajzolt Madonnát az ölében ülő gyermekkel ábrázolták. A kis Jézus egyik kezében a szenvedés szimbólumát tartja, a másikkal anyja nyakát öleli. Az évszámos feliratot az 1673-as esztendővel a szomszédos kazettán örökítették meg. Nem lehet véletlen, hogy a gyermek Jézus éppen a keresztet tartja a kezében, hiszen az itt lakó emberek igazán sokat szenvedtek.

Legenda

1.  A Szent János műemléktemplom építésének előzményeit a legenda így tartja: Csíkcsicsó és Delne falvak lakói elhatározták, hogy közösen templomot építenek, azonban az építés helyét illetően nem jutottak egyezségre. Ekkor támadt az az ötletük, hogy mindegyik falu ad a másiknak egy kutyát, majd egyszerre hazaengedik, és ahol a két kutya találkozik, oda építik a templomot. „A csicsóiak fösvények lévén, a kutyának nem adtak enni, míg a delneiek kitűnően ellátták finomabbnál finomabb falatokkal. A kutya pedig teleette magát. Amikor szabadon engedték a kutyákat, a Csicsóban levő delnei kutya a leggyorsabb iramban hazafelé vette az útját, mert nagyon éhes volt. Ellenben a Delnén levő csicsói kutya teli hassal lassabban szaladt. Ezért van az, hogy a templom közelebb van Delnéhez, mint Csicsóhoz” – mesélte egy delnei. 

2. Egy másik legenda is fennmaradt, amely a Csicsótól való elválás után keletkezett. Csicsó önálló egyházközség lévén, a delneiek elhatározták a távol levő templom átköltöztetését falujukba. El is bontották fedelét, falának egy részét, s anyagával megkezdték a falu közötti új templomukat, de mit nappal építettek, az éjjel mindig „visszament a Szent Jánoshoz”. Ezt isteni intésnek vették, kiigazították a megbontott régi templomot, s azóta odajárnak Istent imádni. 

Péter Beáta: Összetartó társegyházközségek, In.: Csíki Hírlap VIII. évf., 80. sz.

Bibliográfia

1. Botár István: Kövek, falak, templomok, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2009.

2. Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára.Sepsiszentgyörgy, 1929.

3. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.

4. Kelemen Lajos: Erdélyi magyar templomi karzat- és mennyezetfestmények a XVII. századból, Művészettörténeti tanulmányok, In.: Ódon Erdély, szerk.: Sas Péter, Budapest, Neumann Kht., 2004.

5. Vámszer Géza: Életforma és anyagi műveltség. Bukarest, 1977.

6. Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.

7. Csíkdelne: Szent János templom. Kolozsvár, 1996.

8. Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996.

9. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

10. Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.

11. Székelyföldi freskók a teljesség igényével. Budapest, 2002.

12. Vámszer Géza: Csík vármegye településtörténete. Csíkszereda, 2007.

 

comments powered by Disqus