Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Csíkkarcfalvi Nagyboldogasszony katolikus templom

Ezt 1 ember kedveli

Karcfalva és Jenőfalva határában a Madics hegy egy kiszögellésén emelkedik Csíkszék legfestőibb templomvára. Négy falu hite és ereje hozta létre e templomot valamikor az 1300-as évek elején. Törték ide a követ a dánfalviak, hordták a jenőfalvi szekeresek, rakták a falat a csíkmadarasi és karcfalvi atyafiak. Így épült, emelkedett a Nagyboldogasszony tiszteletére épült első templom.

A sziklamagaslaton emelt templom önmagát ajánlotta menedékül, ezért aztán a 15. században várfal épült köréje. Azt védelmezendő pedig egy kétemeletes torony, amely egyben harangtoronyként szolgált. A két méter széles alapokra négy öl, hét-nyolc méter magas terméskő falat raktak. A templomvár keleti részének a meredek sziklás emelkedés természetes védelmet nyújtott. A nyugati oldalon, ahol a domb a Madicsával összeér, egy második védvonal megépítésére is sor került, amely egy mély árokból és falból állt. Maga Orbán Balázs is csak a nyomait látta. Lehetséges, hogy ez a külső fal szolgálta a lábas jószágok védelmét az ostrom idején. A templomot körülvevő védőfalnak a története még egyelőre tisztázatlan, minden valószínűség szerint a 16. század táján építhették. Orbán Balázs valószínűnek tartja, hogy a várfal a török betörések ellen készült, hogy az Olt felvidékének lakói ott oltalmazhassák magukat.

A vár védelmét tovább fokozta, és a kapu védőit óvta a lőfegyverek ellen a bejárat elé, valószínűleg a 17. században épített, vékony pajzsfal vagy barbakán. A torony kívülre eső, eredetileg boltíves kapunyílását védelmi megfontolásokból ajtónyira szűkítették. A bejárattól balra pedig lőrést nyitottak.

A tornyot a falu szülötte Mártonffy György püspök költségéből 1720-ban magasították meg 25 méterre. Ekkor készült el a középkori faltól párkánnyal elválasztott harmadik és negyedik emelet. Ez utóbbit a csík vidéki hagyományokhoz híven csúcsíves harangablakokkal látták el. 1850-ben fedték be sokszögű bádoggúla sisakkal. A templomtól 13 méterre álló torony szervesen csatlakozik a tojásdad alakú várfalhoz. Együtt is épült azzal. A terméskő fal belső felső negyedében védőfolyosó húzódik, amelyről különféle méretű és alakú lőrések nyílnak. A védőfolyosó megoldása más székelyföldi templomok gyilokjáróihoz képest teljesen egyedi. A falmagasság kétméternyi felső része, amely tulajdonképpen mellvédként szolgált, a 140 cm széles védőfolyosóhoz képest csupán 70 cm vastag. A gyilokjáró tetőszerkezete, valamint az udvar felőli tornácos mellvéd, újabb keletű. Ezen a mellvéden igen sokféle lőrés található. Az éles szögben nyíló egymás kilövési szögét jól kiegészítő rések a hiányzó védőtornyok védelmét igyekeztek pótolni.

A kisméretű románkori templomot feltehetően 1444-ben, vagy 1488-ban építették át a gótika jegyében. Erre utal az 1796-ban lebontott gótikus hajó déli bejáratának szemöldökkövén valamikor olvasható három, felül nyitott nyolcas, vagyis a 444-es száma. A 15. század elején a templomot átépítik, hasonlóan a környék templomaihoz, amiből legépebben a szentély maradt meg, ami az egyik legszebb gótikus szentélyekhez tartozik a Csíki-medencében. Ezek a falba mélyen beugró ívmezők és az erősen kiugró gótikus mennyezettel egy sajátságos játékot ad az egész szentélynek. A Historica Domus szerint a fehér mészkőből faragott szentségtartó 1478-ban készült. A fülke nyílását jobb és bal oldalt baldachin alatt álló figurák őrizték, amelyek ma már hiányoznak. A szentségtartóval ellenében elhelyezkedő keresztelő medence is ebből az időből származik.

A szentély csúcsíves ablakait eredetileg mérművek díszítették, ám a barokk átépítések idején azokat lebontották, s a csúcsíveket lekerekítették. A 20. század elején a szentélyhez új sekrestyét építettek. Befalazták a gótikus ajtókeretet, amelyet szerencsére az 1958-as renováláskor megtaláltak és kibontottak.

A középkori oltár ma már ismeretlen. A jelenlegi neogót stílusú főoltár a 19. században készült. Az egykori Szűz Mária mennybemenetelé ábrázoló barokk főoltár az északi oldalkápolnába került. A szentélyt a hajótól csúcsíves diadalív választja el. A gótikus hajót 1796-ban bontották el és építették át a barokk ízlés szerint. Ekkor tüntették el a már említett 1444-es évszámot is.

Az útikönyvek méltán az egyik legszebb és legjobb karban lévő székelyföldi templomvárnak tartják a karcfalvi erődtemplomot, amely ma is élő egyház, pedig volt idő mikor tornya élő fáklya volt, tűzben-lángban állott, de veszély múltán a hegyekbe menekültek visszatértek, hiszen ez volt az életük.

1863. szeptember 3-án a templom tornya leégett, a harangozószék és a harangok leestek és összetörtek. A tűzeset oka a feltételezések szerint villámcsapás volt. Az egyházmegye haladéktalanul a templom megsegítése mellett foglalt állást. 1400 forintot ajánlott fel a károk elhárítására, s új harangok öntésére.

2012-ben sor került a templom felújítására. A régészeti feltárások során kiderült, hogy nemcsak a gótikus, hanem egy románkori templom falrészeit is sértetlenül őrzi. A szentélyben a sekrestyeajtó fölött 15. századi freskókra bukkantak a falkép restaurátorok, amely a keresztrefeszítést ábrázolja, jellegzetes középkori képírással. Középen Krisztus alakja, két oldalán a két lator. A bal oldali lator felett megjelenik egy angyal, míg a jobb oldali lator felett egy ördög töredékes állapotban, de viszonylag jól felismerhetően. A freskó szekkó technikával készült alkotója nem ismert. Érdekessége az, hogy a környéken nem igazán találunk ebből a korból származó keresztrefeszítős jelenetet ábrázoló falképet.

A középkori szentélypárkányzatának 18. századi díszítőfestést esztétikailag helyreállították a restaurálás folyamán. Törtfehér, okker és vasoxid színű geometrikus és növényi alakzatok futnak körbe a párkányon.

Más leírás

1. Nagyboldogasszony plébániatemplom, Csíkkarcfalva, Transindex Adatbank 

2. Nagyboldogasszony temploma – újra felfedezve, Gyulafehérvári Római Ktolikus Érsekség

Bibliográfia 

1.Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 2. kötet. Békéscsaba, 1982.

2. Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995.

3. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

4. Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.

5. Pál-Antal Sándor: Karcfalva múltjából. Csíkszereda, 2001.

6. Vámszer Géza: Csík vármegye településtörténete. Csíkszereda, 2007.

comments powered by Disqus