Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Csíkrákosi Szent György katolikus templom

Ezt 1 ember kedveli

Csíkrákos közvetlen szomszédságában emelkedő dombon, a már Csíkrákossal teljesen összenőtt Göröcsfalván emelkedik a Szent György tiszteletére emelt római katolikus épület.

A mohácsi vész után a Magyar Királyságból kiválik Erdély önállósulási törekvésekkel. Nagyon nehéz volt a folyamat, ezt még tovább nehezítette a török és a tatár támadás is, amelyről rengeteg feljegyzés szól. Ezek közé tartozik Cserei Miklósnak is a krónikaírónak is a feljegyzése az 1694-es tatártámadásról például így ír: „Az atyám akkor Csíki Rákosi házánál volt, éczaka bemegyen a tisztartója, mondja: „Uram, Szent-Mihály erősen ég, talán a tatárok jöttek be;" - az atyám csak tréfának tartja. Azalatt szaladnak mindenfelé az emberek s kiállják: Ihol jő a tatár! Az atyám is nem veszi tréfára, hirtelen szánban fogatja a lovait, s úgy szalad el, de a marháit mind elhajtják a tatárok.” Ilyen és ehhez hasonló események játszottak közre, hogy a csíkrákosiak is védőfalat emeljenek a templomuk köré.

A szabálytalan alaprajz szerint a terméskőből felrakott 2-3 méter magas falat támpillérekkel erősítették és két zömök kisméretű toronnyal egészítették ki. A fal keleti szakaszán két fordított kulcslyuk alakú lőrés nyílik, amely ezen a vidéken egyedülálló, csak Csíkrákoson található. A várfal keleti oldalánál található kisméretű sokszögzáródású szentélyű kápolna eredete tisztázatlan. Meglehet, hogy az a románkori templom szentélyének a maradványa, de lehetett egy későbbi temetőkápolna is. Annyi azért anyagából és formájából biztos, hogy nem védelmi célra készült.

Annál inkább védelmi célokat szolgált a templom tornya. A válogatott kövekből épült tömörsége, öt emeletének magasságában, emeletenként nyíló keskeny lőrései nemcsak a felderítésre, kémlelésre, de védőfegyverek, elsősorban íjak használatára is alkalmasok voltak. Ez a torony nemcsak nagyságával kiemelkedő a csíki és a gyergyói templomok közül, de négy oldalának festett ornamentális díszítéseivel egyedülálló. A festmények az 1972-es helyreállításkor bukkantak elő. A délnyugati és északi falon megjelenő kezdetleges modorban megrajzolt különböző emberi alakok, állatok, csillagok jelentése még tisztázatlan. Egyesek zodiákus csillagképekre következtetnek, mások meg a pogánykultusz jegyeit vélik felismerni. A terméskőből rakott toronyfalát átszövő vörös vonalakkal kihúzott kváderfalazatot utánzó festéssel gyakran találkozunk olyan helyeken, ahol a gazdagabb nemesek ki akarták fejezni jómódúk. Hasonló kváderfalazatot használtak a szászkézdi templomtornyon is.

A templomot 1758-ban barokk stílusban átépítették, a középkori építményt megmagasították, ráépítve a csúcsíves nyújtott ablakokkal ellátott ablakházat, fiatornyos bádogsisakkal. A templom régebbi formájából nem maradtak emlékek, így a régészeti kutatások hiányában azt sem tudjuk, hogy a hajótest románkori alapokon nyugszik-e, vagy pedig a későbbi, 15. századi gótikus templomrészét képezi. Csak annyit tudunk, hogy 1333-ban már állt itt templom, mert pápai tízedet fizettek.

A templom épületének jellegzetessége, hogy a hajó jóval rövidebb méretében, mint a szentély, de ugyanakkor a hajó tengelye egy kissé eltér a szentély tengelyétől. Ezt a helybéliek azzal magyarázzák, hogy építésekor szimbolizálni szerették volna a keresztrefeszítés során Krisztus lehanyatló fejét.

A szentély mennyezete boltozott, a hajó mennyezetének lefedése viszont lapos. Később a hajóhoz, jobb és bal irányban (északi és déli irányban) kereszthajót építettek. A szentélynek két csúcsíves ablaka maradt fenn, a harmadikat a déli oldalszárny takarja. Mérműve a szentélyből ma is látható. A szentély ékessége Mária születését ábrázoló oltár. A megrendelő a falu közössége volt, a képet Mathias Veres festette 1794-ben. A bordaíveket tartó gyámköveken címerpajzsok sora áll. Ezek alapján a templom építését az 1457 és az 1467 közötti időszakra teszik.

A templomhajó belső falát egykoron falfestmények díszíthették. A hajót a szentélytől elválasztó diadalív építésekor a korábbi falfestményeket megrongálták. A vakolat alól az 1938-as felújítás alkalmával előkerült Szent Ilonát ábrázoló festményt hasonló vastag keretben több szent követhette.

Bibliográfia

1. Vécsey Gyula: A csíkrákosi műemlék jelképei. In. Hargita Kalendárium. Csíkszereda, 1974.

2. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.

3. Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.

4. Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995.

5. Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996.

6. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

7. Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.

8. Császár Vilmos: Csíkrákos krónikája. Csíkszereda, 2003.

9. Vámszer Géza: Csík vármegye településtörténete. Csíkszereda, 2007.


comments powered by Disqus