Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Csíkszentgyörgyi Szent György katolikus plébániatemplom

Ezt 1 ember kedveli

Csíkszentgyörgyöt Szépharmatú Szentgyörgynek nevezték, amelyet Orbán Balázs szerint annak köszönhetett, hogy a Hargita szele ellen feküdvén igen sok és szép gyümölcs termett a porták kertjeiben. Ezen kívül is nevezetes helye volt Alcsíknak, mert rendszeres heti vásárt és évente kétszer országos sokadalmat tarthattak a falu közepén. A falu az Oltba folyó Fiság patak mentén fekszik. A körisvényfai részen korai plébániatemplom áll, amely már 1333-ban pápai tizedet fizetett. A román stílusú templomba több falu, kisebb település lakósa járt szentmisére. Ide jöttek a katolikus hitüket fel nem adó körisvényfaiak mellet a jenőfalviak, a zetelaki tízesrendbéliek, valamint a bánkfalviak.

A templom nyugati homlokzata előtt impozáns torony emelkedik, amelyről nemcsak a harang hívó szava szállhatott messzire, de ablakaiból a környék kémlelése is lehetővé vált. A torony bejárata fölötti részt két emelet magasságban, egy-egy lőrés töri át. E keskeny lőrések folytatódnak az erőteljes övpárkány fölötti részeken. Egyedülálló jellegzetességük, hogy az alsó részen kifelé rézsűsen szélesedő formájukkal átmenetet képeznek a lőrés és a falba süllyesztett szuroköntők között. Ilyen vagy ehhez hasonló lőréseket a Székelyföld egyetlen más templomtornyán sem találunk. A tornyot ma hagymatetős bádogkupola fedi. Négy boltszakaszos tornya, az épület szerkezete, részletei és faragásai hasonlítanak a közeli csíkrákosi templom várépületéhez, amely befolyást gyakorolt egész csíkszék építészetére.

A románkori templom miután leégett, a 15. században átépítik és egyben megnagyobbítják a templom épületét gótikus stílusban. Ebből a mai nap csak a szentély maradt teljes épségben. Boltozatának bordás ívei faragott gyámköveken gyűlnek össze. A későgótika jegyeit őrzi még a kőből faragott sekrestyeajtó is. A szentély és a hálókat összekapcsoló csúcsíves diadalív ugyancsak gótikus elemek. A hajó északi oldalán, az egyenlő távolságra elhelyezett pillérek alapján arra következtethetünk, hogy eredeti állapotában a hajó mennyezetét is bordás boltozat fedte.

A mai barokk boltozat fölé nyúló régi oldalfalon a 16 század elejéről származó freskómaradvány nyomai láthatók, ami arra utal, hogy más csíki templomokhoz hasonlóan, ezt a templomot is festett falak díszítették.

A déli oldalfalon nyíló ablakok csúcsíveit halhólyag alakú mérművekkel díszítették. A szentély keleti oldalán nyíló ablakot viszont utólag befalazták.

A 17. század második felében a templom épületét szabálytalan várfallal vették körül, mert hasonlóan a környék más településeihez, a szentgyörgyiek is védekeztek, s igyekeztek kivédeni a veszedelmes időszakokat. Bár század, mely Bethlen Gábornak köszönhetően Erdély aranykoraként vonult be a történelembe, főleg a század második felében számos megpróbáltatást hozott Erdély népeire. Hol a császáriak próbálkoztak befolyásuk alá vonni a fejedelemséget, hol a török és tatár támadások zavarták meg a határszélen élők hétköznapjait. E bizonytalan életkörülményeik szabtak méretet és formát a csíkszentgyörgyi templom köré épült védőfalnak is. A keskeny lőrések a falon belül és kívül nem egyforma magasságban láthatók. Ez arra utal, hogy a cintermet később feltöltötték. A falakat kívülről zömök támpillérek erősítik. A várfal külső részén, a keleti oldalon látható egy évszámos felirat (1673), ami valószínűleg a várfal építésének befejezését jelenti. A várudvar északi oldalán emelkedő egyenes falszakasz minden bizonnyal egy későbbi építési időszak eredménye. Egyes források két védőtornyot, más források viszont hármat említenek. Valószínű, hogy a várfalhoz két torony tartozott, a harmadik pedig kápolna volt.

Egyértelműen a védelem része volt az észak-nyugati sarokban álló, a cinterem bejáratát őrző, kőből épült emeletes torony, amely azonban a várfalnál később, utólag épült. Az emelet három oldalát egy-egy keskeny, befelé rézsűsen táguló résablak töri át.

A cinterem falában két nevezetes síremlék volt, amelyek nyomát már Orbán Balázs is csak a régi egyházközségi iratokban leli. Az egyik Szebeni István tanítóé, a másik Tompos Istváné, aki az 1694-es tatárbetöréskor éppen kisebbik fia lakodalmát tartotta. Az írásokból az derül ki, hogy az apa marasztalni akarta a gyerekeit otthon, mivel a „boldogságuk” elején állnak, s nekik otthon kellene maradniuk. Végül mind a hárman részt vettek a csatákban, aminek következtében Tompos István életét vesztette, s fiai hazahozván holttestét a szentgyörgyi cinteremben temettették el nagy pompával.

Bibliográfia

1. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.

2. Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.

3. Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995.

4. Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996.

5. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

6. Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.

7. Császár Vilmos: Csíkrákos krónikája. Csíkszereda, 2003.

8. Vámszer Géza: Csík vármegye településtörténete. Csíkszereda, 2007.


comments powered by Disqus