Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Csobotfalvi Szent Péter és Pál római katolikus templom

Ezt 2 ember kedveli

A tízes fölötti magaslaton álló csobotfalvi templom, a Csík-medence egyik legrégibb egyházi építménye. A Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt templom anyaegyháza volt Taplocának, Csíkszeredának, Csobotfalvának, Várdotfalvának és Csomortánnak.

Tehát az ősi település a magas dombon épült Árpád-ház korabeli román stílusú Szent Péter és Pál plébániatemplom alatti környéken, azaz a mai Csobotfalván volt és nem Várdotfalván (Somlyón), ahová később, a XV. század elején a híres Ferenc-rendi zárda és kegytemplom épült.

A középkori templomot rossz állapota miatt 1800-ban lebontották. Köveit falazóanyagként felhasználva építették a mai épületet. Az akkori építési jegyzőkönyvből kiderül, az elbontott épület sokszögzáródású, gótikus, boltozott szentélyű templom volt. Az 1731-es egyházlátogatási jegyzőkönyv leírása alapján egyéb egyházi felszerelései mellett (oltárok, kelyhek, kegytárgyak) kő szentségtartó fülkéje és szintén faragott kő keresztelőmedencéje volt.

A torony építése még nyitott kérdés, tudniillik külső megjelenése – támpillérek, csúcsíves harangablakok – és 1595-ös harangja miatt középkorinak tartják. Ugyanakkor több 17. századi forrásban említik, hogy 1677 után kezdték meg építését a nyugati kapunál, és erre a korszakra vall a ma már kívülről nem látható késő reneszánsz kifestés is. Lehetséges, hogy csupán túlzott öntudatból írtak új torony építéséről, valójában csak javítást végeztek.

A 19. század eleji építkezések után került néhány korábbi kőfaragvány mai másodlagos helyére: két Árpád-kori ajtókeret a torony melletti helyiségekbe, illetve egy gótikus ajtókeret a cinterem bejáratához. Ekkor építettek be a szentély boltozatának bontásából származó téglabordák közül néhányat és egy gyámkövet az északnyugati, még ismeretlen kriptába. A leletek a korabeli Kárpát-medencében általánosan elterjedt viseletre utalnak, jelentőségük keltező jellegükben rejlik. A fentiek alapján ugyanis arra kell gondolni, hogy amennyiben ekkor már templom állt Csíksomlyón, akkor Csík egyházi és világi szempontból megszervezett terület volt. Ez jelenleg a legkorábbi adat arra, hogy a Csíki-medence a 12. században az Árpádok királyságának szerves része, vármegyei terület volt. Nem tarthatók tehát azok a nézetek, melyek szerint a keleti medencéket, köztük Csíkot is, csak a 13. században vagy azt követően népesítették be. Eszerint a különböző, tőlünk nyugatra valószínűsített gyepűk, védelmi vonalak sem jelölhették az ország és egyben a lakott területek határát – olvasható abban a régészeti jelentésben, amelyet Botár István, Darvas Lóránt illetve Tóth Boglárka aláírásával tettek közzé a helyi médiában 2003 februárjában. Az akkori kutatás 2002 októberében kezdődött a Jézus Kínszenvedése kápolnában, ahol gombásodás miatt kényszerültek a padló felszedésére.

 Forrás

1. Rédai Botond: Restaurálás előtt a csobotfalvi plébániatemplom, Csíki Hírlap, III. évf. 250. szám 

2. Rédai Botond: Egy igazi kincs megmentését kezdték el, Székelyhon, 2011.03.07


comments powered by Disqus