Fogalomtár

Értéknek minősül: a helyi (jelen esetben a Csíki-medence települései) alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és élővilághoz kapcsolódó, valamint a közelmúlt során felhalmozott és megőrzött minden szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték, vagy termék. Továbbiakban: elem.

 A Csíki-medence

A Csíki-medence a Keleti-Kárpátok hegyvonulatának hegyközi medencéje, egy jól körülhatárolható tájegység, amelyet  keleten a Csíki Havasok homokkő vonulata, és nyugaton a Dél-Hargita vulkáni építménye zár közre. Északon a Marosfői-szorostól kezdődik és a délen elhelyezkedő Tusnád-szorosig terül el, amelyet további két szoros a Rákosi-szoros (Kőd-vonulata) és a Zsögödi-szoros három kisebb részre tagol: Felcsíkra, Középcsíkra és Alcsíkra.

 Felcsík települései

Felcsík települései: Balánbánya, Csíkszentdomokos, Csíkjenőfalva, Csíkszenttamás, Csíkkarcfalva, Csíkdánfalva, Csíkmadaras.

 Középcsík települései

Középcsík települései: Lóvész, Ajnád, Csíkszentmihály, Vacsárcsi, Csíkrákos, Csíkszépvíz, Göröcsfalva, Csíkborzsa, Csíkszentmiklós, Madéfalva, Csíkcsicsó, Csíkdelne, Csaracsó, Csíkpálfalva, Csíkcsomortán, Csobotfalva, Csiba, Csíkszereda, Fitód, Hosszúaszó, Csíkszentlélek, Csíkmindszent, Zsögödfürdő.

 Alcsík települései 

Alcsík települései: Pottyand, Csíkménaság, Ménaságújfalu, Csíkszentgyörgy, Csíkbánkfalva, Kotormány, Csíkszentkirály, Csíkszentimre, Csíkszentmárton, Csíkszentsimon, Csatószeg, Csíkcsekefalva, Csíkkozmás, Csíkverebes, Tusnád, Lázárfalva, Újtusnád, Tusnádfürdő.

 Műemlék

Műemléknek nevezik az olyan építményt, létesítményt vagy ingatlan jellegű alkotást vagy ezek rendszerét, esetleg romját, mely kiemelkedő építészeti, építészettörténeti, történelmi, tudományos, városépítészeti, képző- és iparművészeti, kertépítészeti, régészeti, néprajzi vagy műszaki (technikatörténeti) szerepet játszik, amelyet megtartásra érdemesnek nyilvánítottak, s mint ilyet védelem alá helyezték.

 Műemléki jelentőségű terület

Műemléki jelentőségű terület az épületek, műtárgyak együttese (pl. köztéri szobrok) és a hozzájuk tartozó ingatlanok minden olyan csoportja, melyet megtartásra érdemesnek és védetté nyilvánítottak. E területbe olyan elemek (pl. épületek) is beletartozhatnak, melyek egyedileg nem műemlékek. A műemléki jelentőségű terület lehet köztér, ipari vagy közlekedési terület, körülhatárolásában fontos szerepet játszik az adott terület történelme, a település szerkezete, összképe, tájjal való kapcsolata. Ezeket is védi a műemléki jelentőségű terület megnevezés.

 Műemlék jellegű

Műemlék jellegű az építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi szempontból jelentős építmény és egyéb alkotás, annak tartozékai, továbbá a vele kapcsolatos képző- vagy iparművészeti alkotások.

 Városképi jelentőségű emlékek

Városképi jelentőségű emlékek - városban és községben egyaránt - az olyan építmény és annak külsőleg látható tartozékai, amely történeti vagy művészeti értékére tekintettel nem minősíthető műemléknek vagy műemlék jellegűnek, de külső megjelenésénél (hely, tömeg, építési mód, homlokzat stb.) fogva városkép (településkép) kialakításában lényeges szerepe van.

 Helyi védelem

A helyi védelemegy adott településnek és környezetének, az ott megtalálható értékes építészeti, táji, valamint az épített környezettel összefüggő természeti jellegzetességek minél hitelesebb és teljesebb megőrzése. Fenntartásuk az adott közösség önmeghatározásának is fontos pillére és méltó hasznosításuk gazdasági, kulturális és településpolitikai érdek. A helyi védelem lehet:

  • helyi területi védelem és
  • helyi egyedi védelem;

 Helyi területi védelem

A helyi területi védelem a település és környezetének egészére vagy összefüggő részére terjed ki. A helyi területi védelem:

  • a településszerkezet (utcahálózat, telekszerkezet, beépítési mód, az építési vonal, településszerkezeti szempontból jelentős zöldterület vagy növényzet),
  • a településkép (külső településkép, belső településkép, utcakép),
  • a település táji környezete (a település megjelenése a tájban, hagyományos művelési mód, növényzet és természetes környezet),
  • a településkarakter (a településszerkezet, a településkép elemei, formái, anyagai, színvilága együttesen) védelmére terjed ki.

 Helyi egyedi védelem

A helyi egyedi védelem a település egyes építményeire, ezek részleteire terjedhet ki. A helyi egyedi védelem:

  • az építmény (épület és műtárgy) vagy ezek együttese egészére vagy valamely részletére (anyaghasználat, szerkezet, színezés stb.),
  • az építményhez tartozó földrészletre és annak jellegzetes növényzetére,
  • szobor, képzőművészeti alkotás, utcabútor védelmére,
  • egyedi tájérték védelmére terjedhet ki.

 Natura 2000

Natura 2000 az Európai Unió által létrehozott olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul a kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához.

 Természetvédelmi terület

Természetvédelmi terület: különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő terület, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme.

 Nemzetközi örökség magyarországi védelme

Nemzetközi örökség magyarországi védelme: A nemzetközi együttműködésben a nemzetközi szerződésekkel összhangban érvényesített határokon túli magyar vonatkozású kulturális örökség, és a más nemzetek magyarországon található kulturális örökségének védelme. 

 Történeti emlékhely

Történeti emlékhely: A régió történelme és fejlődése szempontjából kiemelkedő történeti, illetőleg kegyeleti jelentőséggel bíró helyszíneket foglalja magába.

 Emlékhely

Emlékhely: Azok a történeti emlékhelyek, amelyek megemlékezések rögzített helyszínei.

 Kert, történeti kert

Kert, történeti kert: Történeti vagy művészeti értékkel bíró, önállóan vagy más műemlékhez kapcsolódóan, illetve a történeti településszerkezet részeként megjelenő kertépítészeti alkotás, zöldfelület, illetőleg park; lehetőleg eredeti rendeltetésének megfelelően, teljes eredeti területére kiterjedően kell értékként megőrizni és védeni.

Táj, kultúrtáj

Táj, kultúrtáj: Az ember és a természet együttes munkájának eredményei, olyan történelmi, régészeti, művészi, tudományos, társadalmi vagy műszaki szempontból jelentős, részlegesen beépített területek, amelyek jellegzetességük, egységességük révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkotnak.  (KK.) 

 Régészeti örökség

Régészeti örökség: Az emberi létnek a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben 1711 előtt keletkezett érzékelhető nyoma, amely segít rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát környezetével. (Mert ettől kezdve már a korabeli iratokból, anyakönyvekből jó eséllyel ki lehet deríteni, hogy kié a tárgy, kinek a sírja került elő.) A régészeti/ archeológiai örökség a múlt anyagi műveltségének emlékei, melynek időbeli keretei, elsősorban a felső határa, országonként különböző.

 Régészeti lelőhely

Régészeti lelőhely: A nyilvántartásba vett és általános védelem alatt álló, földrajzilag körülhatárolt terület, amelyen a régészeti örökség elemei történeti összefüggésükben találhatók.

 Fokozottan védett régészeti lelőhely

Fokozottan védett régészeti lelőhely: melynek tudományos jelentősége megállapítható, és egy nagyobb tájegységre nézve kiemelkedő fontossággal bír.

 Építészeti örökség

Építészeti örökség: Minden olyan épület/építmény, valamint ahhoz rendeltetésszerűen tartozó terület együttese, mely hazánk történeti, építőművészeti, műszaki emléke.

 Hitelesség

Hitelesség: A műemlék, történeti építmény több periódusban kialakult állapotának olyan bemutatása, tükröztetése, amely képes az építési kor, korok anyagi és szellemi, tartalmi feltételeit összekötni a jelen korban szemlélő számára. Ezért a hitelesség és az eredetiség fogalma közel áll egymáshoz.

A műemlékvédelmi gyakorlatnak sokat vitatott és sokféle módon értelmezett fogalma a hitelesség, a tevékenység végeredményének egyik legfontosabb célkitűzése. Jellegzetes szakmai felfogás: „A hitelesség, mint az önmagával való azonosságot biztosító, illetve az eredeti üzenetet továbbörökítő ’tulajdonság’ a történeti érték immanens tartozéka, ezért érvényesítése a műemlék-restaurálás döntő eleme, ugyanakkor(…)” (Fejérdy Tamás, Hitelesség a műemlék restaurálásában - helyreálltásában, in. Értékrend, Hitelesség Eredetiség, OMvH-ICOMOS konferencia, Építés- és Építészettudomány XXV/1-2 sz., Bp. 2005., 27.old.) 

 Ipartörténeti emlékek

Ipartörténeti emlékek: Az ipari tevékenységhez kapcsolódó épület, épületegyüttes, környezet (ipartelep), ipari termeléshez tartozó berendezések, gép felszereltség, iparrégészeti emlék, amely egykori ipari tevékenység tanúja, amelyben nem folyik ipari tevékenység, ezt megelőzően azonban az adott térség történetében, ipari termelésében jellegzetes szerepet játszott.

Az ipartörténeti emlékek jellemző kategóriái:

• csak az épület ill. telep maradt fenn, vagy régészetileg feltárt maradvány (pl. egykori  bodvaji vashámor),
• egykori termelő eszközök nélkül fennmaradt építmények, épületek, közlekedési létesítmények ill. részei
• ipartörténeti emlék még működtethető termelő eszközökkel. (pl.: vízimalom, ványoló)

 Kegyeleti jelentőségű emlék

Kegyeleti jelentőségű emlékek: A temető egész területe, temetők és temetkezési helyek, kegyeleti alkotások, emléktáblák, síremlékek, síremlék csoportok, sírépítmények, amelyek értékei a csíki-medence történelmének, vallásának, kultúrájának sajátos kifejezői, illetve emlékei.

 Közlekedéstörténeti emlék

Közlekedéstörténeti emlékek: A Csíki-medence történetében jelentős szerepet játszó közlekedéshez kapcsolódó védett vagy védésre érdemes építészeti, esetenként nyomvonalas, ill. járműemlékek. Pl.: Vasúti pályaudvarok, őrházak, repülőterek és nyomvonalas létesítmények épületei, építményei és elemei, kivételes esetben pályanyomvonal. (pl. Karakó-völgyhíd)

 Mezőgazdasági építészeti emlék

Mezőgazdasági építészeti emlék: A hagyományos mezőgazdaság XVIII-XX. századi gazdasági épületei, a népi építészet épületfajtái. Pl.: présház (erdei gyümölcs: málna, kokojza), pince, szérű, aszaló, istálló, fészer, pajta, csűr, hombár, gabonaverem, gabonatároló, vízimalom, hajómalom, szárazmalom, szélmalom, kallómalom (kendertörő), olajütő malom, kemence, fazekas kemence, mészégető kemence, kovácsműhely. (BG) 

 Kulturális örökség eleme

Kulturális örökség elemeihez tartoznak: A régészeti örökség, műemléki értékek, valamint a kulturális javak, a régészeti örökség, műemléki értékek, valamint a kulturális javak.

 Kulturális javak

Kulturális javak: Az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a Csíki-medence történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai (népi hagyományok, táncok, szájhagyományok, ünnepek) - az ingatlanok kivételével-, valamint a művészeti alkotások.

 Műemlék együttes

Műemléki együttes: Az épületegyüttesek - műemléki együttesek - olyan történelmi egységes városi vagy vidéki épületcsoportok, amelyek szoros összetartozásuk miatt topográfiailag körülhatárolható egységet képeznek.  (Granadai Egyezmény 1985. I. cikk 2.)

 Műemléki érték

Műemléki érték: Minden olyan építmény, kert, temető vagy temetkezési hely, terület (illetve ezek maradványa) valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt.

 Műemlék ingatlan

Műemlék ingatlan: Védett terület, ingatlan, ingatlanrész meghatározása az azonosításhoz a szükséges helyrajzi adatokkal, valamint az építmény-épület és ezekkel szerkezetileg összefüggő alkotórészei, tartozékai és berendezési tárgyai az azonosításra alkalmas adatokkal/dokumentációval.

 Műemlék jegyzék

Műemlék jegyzék: Hatósági nyilvántartás a védetté nyilvánított épületekről/építményekről ennek keretén belül a listára felvett műemléki értékekről. A műemlékjegyzék tartalmazza az objektumok azonosításához szükséges adatokat.

 Népi építészet

Népi építészet: A nép, pontosabban a parasztság építőtevékenysége, a falusi építőtevékenység jelensége, beleértve a helybeli lakosok és a vidéki mesterek munkáit.

Jellemző tevékenységek: Falusi közösségek építészete a helyi lakosok általi, ún. kaláka munkával (családok, barátok, szomszédok önkéntes összefogása), vagy név szerint is ismert kismesterek, helyi szakemberek (ácsok, molnárok, építőmesterek) működésével.

 Népi építészeti emlék

Népi építészeti emlék: A parasztság építő tevékenységének elemei, lakóházak, mezőgazdasági épületek, vályogból, kőből, fából, vesszőből, nádból építve. (G, MM,)

 Népi építészeti múzeum, szabadtéri néprajzi múzeum

Népi építészeti múzeum, szabadtéri néprajzi múzeum: (lásd.: skanzen)  Szabadtéri múzeum általában minden olyan gyűjtemény, amelyet szabad ég alatt állítanak ki. A népi építészeti múzeum az eredeti helyükön lebontott és más helyen - az eredeti anyagával - újra felépített házak gyűjteménye, lehetőleg természetes környezetének visszaállításával. Pl.: Szentendre, Nagyszeben ASTRA, szabadtéri néprajzi múzeumai. (G, MM) 

 Skanzen

Skanzen:stockholmi szabadtéri múzeum neve, ahol a növény- és állatvilágot természeti környezetébe helyezve, összegyűjtötték a svéd népi építészet és népművészet jellegzetes darabjait 1891-ben. Azóta a hasonló szabadtéri néprajzi, népi építészeti múzeumokat skanzennek is nevezik. (MM) 

 Tájhasználat, hagyományos fenntartható tájhasználat

Tájhasználat, hagyományos fenntartható tájhasználat: A táj teljesítőképességének (tájpotenciálnak), az adott tájegység egymással kölcsönhatásban álló ökológiai, ökonómiai és tájképi adottságainak társadalmi célú érvényesítése.

 Történeti érték

Történeti érték, (műemléké): A műemlék keletkezésének korához köthető, a kort megjelenítő állapot felismert értéke.

Jellemző értelmezés: Egy műemlék történeti értéke azon alapszik, hogy egy meghatározott lépcsőfokot képvisel az emberi alkotótevékenység valamelyik területének fejlődésében. Így elsődleges e szempontból az emberi alkotásként való egykori keletkezése. A történeti érték annál nagyobb, minél töretlenebbül nyilatkozik meg a műemlék közvetlen létrejötte utáni eredeti, zárt állapota.

 Történelmi/történeti városszerkezet

Történelmi/történeti városszerkezet: (város-falu) tagolódása és kapcsolatrendszerei (infrastruktúra) szerinti szerkezeti hálózat adott történelmi periódusban tekintve, vizsgálva.

Értelmezhető a település saját területi egységén belüli szemszögből, amely alatt a település/város úthálózata és a különféle területfelhasználási kategóriái, telekszerkezeti, beépítési formái szerinti összetevőket értjük.

 Történelmi/történeti utcaszerkezet 

Történelmi/történeti utcaszerkezet: A történeti városszerkezet úthálózata, amely megőrizte a városfejlődés történeti időszakhoz kötődő útvezetését, keresztmetszetét, esetleg burkolatait.

 Történelmi településmag

Történelmi településmag: A település - város/falu - korai fejlődési fokozatában kialakult, egykor városfallal körülvett kiterjedését a város jelen struktúrájában is felismerhető, lehatárolható területe.

 Történeti/történelmi városnegyed

Történeti/történelmi városnegyed: A történeti kialakulású város egy jellegzetes területegysége, amely egységes képet mutat. Lefedheti a történeti városmagot, vagy a városmag egy részét, vagy a város történeti fejlődése során kialakult bővülési területet.

A városnegyed eredeti fogalma: A városok még a barokk időkben is negyedekre voltak tagolva (felügyelte a fertálymester), Velence pl. hatodokra - sesteriákra tagolódik a mai napig.

 Történeti/történelmi városrész

Történeti/történelmi városrész: A város egésze szempontjából lehatárolható településrész, települési egység, amely jellegzetesen őriz egy-egy történelmi periódusban való kifejlődését.

 Tradicionális telekszerkezet

Tradicionális telekszerkezet: A történeti városszerkezet történeti utcahálózatával meghatározott, vagy külterületi megőrződött telekformák rendszere, amely meghatározó a település morfológiai megjelenésében.

Jellegzetes megjelenés: pl.: csűrök záró és védelmi rendszere, a külterület hosszúsága, keskeny szalagtelkei. Telekforma és beépítési mód összefügg! 

 Kulturális világörökség 

Kulturális világörökség: olyan műemlékek, amelyek az egész világ, az egész emberiség számára rendkívüli és egyetemes jelentőséggel bírnak és amelyek sorsa nem függhet egyes államok kormányzatának döntéseitől.

Kulturális örökség: 1. cikk az Egyezmény értelmében meghatározza a „kulturális örökségnek” fogalmát, amely szerint olyan:

• műemlékek (építészeti, monumentális festészeti vagy szobrászati művek, régészeti elemek);
• (épület)együttesek (összefüggő vagy különálló építmények);
• helyszínek (az ember, vagy az ember és a természet közös alkotása)
minősülhetnek, amelyek megfelelnek a hitelesség (történelmi autentikusság) kritériumának és a következő hat kritérium legalább egyikének:

(i) az emberi alkotószellem remekműve (pl. a Tadzs Mahal, az athéni Akropolisz vagy a gízai és dahsuri piramisok);
(ii) egy meghatározott időszakon vagy kulturális területen belül jelentős mértékben hatott az építészet / a technológia / a műemlékek / a várostervezés / a tájkialakítás fejlődésére (pl. Budapest Duna-parti látképe és a Budai Várnegyed);
(iii) egyedi (de legalábbis kivételes) megtestesítője egy élő vagy már letűnt civilizációnak (pl. a Pécsi ókeresztény sírkamrák vagy a Tokaji történelmi borvidék);
(iv) egy építészeti stílus / együttes / technológia, vagy az emberiség történelme egy vagy több korszakát tükröző táj kiemelkedő példája (ennek a kritériumnak hazánk több helyszíne is megfelel: Budapest, Pannonhalma, Pécs és a Hortobágy);
(v) egy vagy több kultúrát képviselő, hagyományos emberi letelepedés vagy területfoglalás kiemelkedő példája (pl. Hollókő ófalu, a Hortobágy és Fertő kultúrtáj);
(vi) kapcsolódik kivételes, egyetemes jelentőségű eseményekhez vagy élő hagyományokhoz, ideákhoz vagy meggyőződésekhez, művészeti vagy irodalmi művekhez - ez a kritérium csak egy másik kritériummal együtt alkalmazható (pl. a Pannonhalmi Bencés Főapátság).

Kultúrtáj: A kulturális örökségek között tartjuk számon az ún. kultúrtájakat (történeti tájakat), amelyek az ember és a természet kölcsönhatása révén alakultak ki - azaz emberkéz alkotta őket, de a természeti hatásokkal szervesen együttműködve.

A kultúrtájaknak három fajtáját különböztetjük meg:

- az ember által tudatosan megtervezett és kialakított tájképek, beleértve az épületekhez vagy épületegyüttesekhez kapcsolódó kerteket és parkokat is (pl. a Versailles-i kastély kertje);
- olyan tájak, amelyek fejlődőképesek és egy fejlődési folyamatot tükröznek, amelyek jelenlegi formája természetes környezetükhöz való kapcsolódásuk vagy arra való reagálásuk révén alakult ki (pl. a rizsteraszok Ázsiában, és ide tartozik hazánk három kultúrtája, a Hortobágy, Fertő kultúrtáj és a Tokaji történelmi borvidék is);
- ún. társult értékeket hordozó (asszociatív) kultúrtájak, amelyek vallási, művészeti vagy kulturális jelenségeikkel kötődnek a természeti elemekhez (pl. a Tongariroi hegyvidék Új-Zélandon, amelynek vallási jelentősége van a maorik számára).

Természeti örökség: 2. cikk a „természeti örökség” meghatározásáról szól, amelyek:

• esztétikai vagy tudományos szempontból rendkívüli értékű fizikai és biológiai képződmények vagy képződménycsoportok;
• a tudomány vagy a megőrzés szempontjából rendkívüli értékű geológiai és fiziográfiai képződmények, a kihalástól fenyegetett állat- és növényfajták lakó- ill. termőhelyéül szolgáló, pontosan körülhatárolt területek;
• természeti tájak
és amelyek megfelelnek az integritás (érintetlenség, sértetlenség) kritériumának és a következő négy kritérium legalább egyikének:

(vii) rendkívüli természetes szépségű és esztétikai jelentőségű természeti jelenség vagy terület;
(viii) kiemelkedő példa a nagy földtörténeti korszak(ok) megjelenítésében, beleértve az élet kialakulásának nyomait; a földfelszín alakulásának jelentős, folyamatban lévő geológiai folyamatait, illetve jelentős geomorfológia vagy terepalakulati jelenségeket;
(xi) kiemelkedő példája a jelenleg is folytatólagos ökológiai és biológiai folyamatoknak - a földi, vízi, partmenti és tengeri ökoszisztémák, állat- és növénytársulások evolúciós fejlődésében;
(x) a biológiai sokrétűségnek az „in situ” fenntartása szempontjából a legjellegzetesebb és legjelentősebb természeti élőhelyeit tartalmazza, beleértve a veszélyeztetett, a  tudomány és a megőrzés szempontjából kiemelkedő egyetemes értéket képviselő fajokat.

 Világemlékezet Program

Világemlékezet Program (1996): Az UNESCO a Világemlékezet programot (Memory of the World Programme) 1992-ben indította el azzal a céllal, hogy a tagországokban fellelhető egyetemes értékkel bíró ritka és veszélyeztetett, írott vagy audiovizuális dokumentumok, gyűjtemények azonosítását, megőrzését és a széles körű megismertetését elősegítse. A program létrehozását az a felismerés ihlette, hogy az emberiség dokumentum örökségének jó része könnyen megsemmisülhet, ha nem szentelnek a védelmére kellő figyelmet és energiát. A háborús és társadalmi megrázkódtatások, a megfelelő anyagi források, valamint az odafigyelés és a tudatosság hiánya egyre nagyobb veszélyt jelentenek az örökségi, információs emlékek fennmaradására. A „világ emlékezete” sokáig érthetetlen fogalom volt a magyar jogban!

Az UNESCO Világemlékezet Programjának fontos részét képezik és jelentős szerepük van az öt legfontosabb stratégiai elem alkalmazásának:

  • Az archívum, a könyvtári gyűjtemény és a dokumentum örökség meghatározása
  • A tudatosság mértékének növelése
  • Megőrzés
  • Hozzáférhetőség
  • Struktúrák, státus és kapcsolatok;

 Szellemi Kulturális Örökség

Szellemi Kulturális Örökség (2003): Miután erőteljes kezdeményezések indultak meg a világ épített és természeti örökségének védelmére, fontossá vált, hogy a fogalmilag nehezen elkülöníthető „szellemi örökség” létjogosultságát is egy nemzetközi egyezmény keretébe foglalják. A „szellemi örökség”-et csupán a 20. század második felében kezdték elismerni, minek eredményeképp 2003 októberében elfogadták az „Egyezmény a Szellemi Kulturális Örökség Megőrzéséről” szóló terveztet.

„Az egyezmény 2. cikkelye értelmében szellemi kulturális örökségnek számítanak mindazok a megnyilvánulások és gyakorlatok

• amelyeket közösségek, csoportok és egyes esetekben egyének kulturális örökségük részét képezőként tudatosan elismernek;
• amelyekről elmondható, hogy élő, nemzedékről nemzedékre átörökített és folytonosan újrateremtett jelenségek;
• amelyek a közösség vagy csoport azonosság tudatának szerves részét képezik;
• amelyek összhangban vannak az emberi jogokkal és a fenntartható fejlődéssel.

A definíció kiterjed olyan tárgyakra és helyekre is, amelyek a szellemi örökséggel kapcsolatosak, és közelebbről meghatározza, hogy a szóban forgó megnyilvánulások, illetve gyakorlatok, tudás és készségek különböző területeken fordulhatnak elő, mint például szóbeli hagyományok és kifejezési formák; előadóművészetek; társadalmi szokások, rítusok és ünnepek; a természettel és a világmindenséggel kapcsolatos tudás és gyakorlatok, hagyományos kézművesség.

Reprezentatív lista (szellemi kulturális örökség): Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listája.

Sürgős védelemre szoruló (szellemi kulturális örökségi) lista: az elem sürgős védelemre vagy megőrzésre szorul, mert fennmaradása a közösség, csoport vagy - megfelelő esetben - érintett egyén erőfeszítései ellenére fenyegetette vált, vagy az elem igen sürgős védelemre, megőrzésre szorul, mert olyan súlyos fenyegetésnek van kitéve, amely - sürgős védelem elmaradása esetén - a fennmaradását veszélyezteti.

 Bibliográfia

  • Gerő László: Magyar Műemléki ABC, Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1984.
  • Barabás Jenő-Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához, Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1979.
  • Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár, Akadémiai Kiadó Budapest, 1983.
  • Schneller István: Rehabilitáció Budapesten. Magyar Építőművészet, 1992/ 2-3. szám
  • Karták Könyve, ICOMOS MNB, ÉTK Bp. 2002. (egyezmények, karták szöveggyűjteménye)
  • Örökségvédelmi fogalomtár: https://www.e-epites.hu/527, összeállította: Dr. Czétényi Piroska (okl. építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, műemlékvédelmi szakértő) és Dr. Vukov Konstantin PhD (okl. építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, egy. docens), Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kerttechnikai és Műszaki Tanszék, Budapest, 2009.

 

comments powered by Disqus