Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Magyar nőszirom

Ezt 1 ember kedveli

A magyar nőszirom (Iris aphylla) a nősziromfélék családjába tartozó, lágy szárú, évelő növényfaj. Közép-Európa, Oroszország és Kis-Ázsia területén honos. Száraz réteken, sziklafüves lejtőkön, esetleg pusztai cserjésekben található meg.

A több nősziromféle közül azért érdemelte ki ez a kékes-vöröses ibolya virágú faj (pontosabban: alfaj) a „magyar” nevet, mert teljes világállománya a Kárpát-medencére korlátozódik. A tisztásokkal tarkított tölgyesek növénye.  A Sóstói-erdőben a XX. század első felének leírásai alapján valóságos mezőket alkotott a „kékliliom” (ez volt a magyar nőszirom helyi elnevezése).

 Közepes termetű, 10–30 cm magasra nő. Egyenes, hengeres szárának felszíne sima zöld. A szár nem ágazik el, csak a virágokat tartó kocsányok miatt tűnhet úgy. A lapos, széles levelek ép szélűek, kard alakúak, oldalra elhajlóak lehetnek, nagyjából megegyeznek a szár hosszával. Levelei fokozatosan szélesednek, kifelé görbülnek. A szár 1-4 virágot hordoz, a tőből eredő hosszú oldalkocsányokon 1-2 virág nő.

Az április-májusban nyíló virágai ibolyakékek vagy lilásvörösek, a külső lepelcimpák szakállasok, a buroklevelek zöldek, hártyás szélűek. A virágok közül egyszerre csak egy virágzik, csupán egy-két napig. Miután elvirított, nyílik a következő bimbó. A virágok – az egyszikűekre jellemzően - hat tagúak. A három belső lepellevél összehajló, a három ezek közül csüng ki, a tövén „szakáll” látható. Termése hat rekeszre osztott tok. Mérgező faj. 

comments powered by Disqus