Oszd meg Facebookon! Oszd meg Twitteren! Oszd meg Google Pluson! Oszd meg Pinteresten! Küld el e-mailben!

Borsáros láp

Ezt 1 ember kedveli

Az Alcsíki-medence egyik fő nevezetességének számítanak a nátrium, magnézium, kálcium és hidrokarbonát tartalmú borvizes források. Ezek, amellett, hogy jó minőségű ivóvizet biztosítanak, jellegzetes élőhelyeket alakítottak ki, ahol sok ritka növény- és állatfaj talál ma is menedékre. Különlegességük, hogy az ásványvízből kicsapódó limonit helyenként forráskúpokat hoz létre, vagy szétterül a forrás környékén, vöröses bevonatként, amit a helyiek borsárnak neveznek, innen kapta nevét a Borsáros-láp is, amely jelenleg két különálló részből, a Vizkertből és az Omlásaljból áll. A különböző összetételű, ásványi sókban gazdag források környékén lápok és láprétek változatos típusai jelentek meg. A Würm eljegesedési korszak végén létrejött lápok kiterjedése valamikor többszöröse volt a mainak.

A Borsáros kiterjedése a régi katonai térképek tanúsága szerint a XIX. század végén 15 hektár lehetett, a XX. század ötvenes éveiben már csak alig több mint 9 hektár volt, napjainkra pedig 2,5 hektárra zsugorodott.

Növényritkaságaira már 1929-ben felfigyelt Nyárádi Erasmus Gyula, aki még nagy, nyitott vízfelületekről számol be a lápon. 1939-ben botanikai rezervátummá nyilvánították, 2007-től pedig a Natura 2000 védett területek hálózatának része. Hivatalos védettsége nem állította meg a terület növényzetének változását, amely jórészt a lecsapolás, vízszabályozás és szennyezés miatt következett be: széleit ellepték a zavarástűrő növények, a borvízkedvelő nyilt lápközösség helyét pedig magaskórós és bokorfüzes foglalta el.

A rezervátum jelenleg is számos ritka és jégkori reliktumfajnak nyújt menedéket, amelyek hosszú távú fennmaradásához elengedhetetlen a láp- legalább részleges-helyreállítása, amely 2014-ben kezdődik el a helyi önkormányzat és a Natura 2000 terűletkezelőinek közös munkájaként.

comments powered by Disqus